Két korábbi bejegyzésemben már foglalkoztam azzal a témával, hogy a  tömegközlekedés során, még ha olykor lehetetlen küldetésnek is bizonyul, megpróbáljuk a lehető legtávolabb tudni magunktól utastársainkat, függetlenül attól, hogy épp ülünk vagy állunk. Az egyik során arra tértem ki, hogy a tömegközlekedéskor felvett pozíciónkhoz szorosan kapcsolódik a térközszabályozás, vagyis hogy mekkora távolságot tartunk, vagy legalábbis akarunk tartani az utastársaink és magunk között. A távolságot ugyanis az alapján szabályozzuk, hogy milyen kapcsolatban állunk az adott személlyel, pl. barát vagy idegen-e. A másik bejegyzésben a föld alatt közlekedő járművek kialakításával foglalkoztam, amelynél arra az álláspontra jutottam, hogy a budapesti metrók eltérő módon/mértékben teszik lehetővé a távolságtartást. Abban viszont kétségtelenül hasonlítanak, hogy valamennyi esetében tipikus jelenség, amikor az utasok kihagynak legalább egy-egy ülést/ülésnyi helyet egymás között, feltéve, ha van rá mód (az 1-es metrón a kocsi végében található, egymás mellett elhelyezett ülésekre gondolok).Na, de mi a helyzet a többi tömegközlekedési eszközzel? Elgondolkodtam hát, vajon milyen formában jelenik meg az ülés közbeni távolságtartás a különböző járműtípusokon a különböző kialakításoknak köszönhetően. Összegyűjtöttem a saját tapasztalataimat:

A buszok egyik klasszikus esete, amikor valaki úgy ül le, hogy még véletlenül se tudjon más leülni mellé. Tipikus jele lehet ennek az, amikor az utas nem közvetlenül az ablak mellé ül, és/vagy ha lepakolja maga mellé a táskáját, kabátját stb. És növelheti a sikerfaktort az, ha közben még telefonál vagy zenét is hallgat, ezzel félig-meddig ellehetetlenítve, hogy bárki is megszólítsa. Jellemző emellett az is, hogy nem mások mellé, hanem (ahogy a képen is látható) egy teljesen üres "üléspárban"foglalunk helyett.A HÉV szerelvényein tapasztalható, hogy sok utas (köztük én is) olyan helyre ül le, ahol az egymással szembe néző üléseken még senki nem foglalt helyet. És ha tele van a kocsi? Akkor tapasztalataim szerint gyakran nem egy másik személy mellett foglalunk helyet, hanem a vele szemben lévő ülés másik szélén.A villamosokon például a 47/49-esen, akárcsak az 1-es metrón, a rendeltetésszerű pozíció helyett, vagyis hogy nekidőlünk a háttámlának, sok utas inkább befordul a jármű belseje felé, mintha egy metróülésen ülne.*És hogy miről árulkodik mindez? Véleményem szerint arról, hogy a tömegközlekedési eszközök kialakításának megfelelően változik/változhat a viselkedésünk, a pozíciónk ugyanattól a céltól vezérelve: hogy távolságot tartsunk (az most teljesen mindegy, milyen okból). Röviden és tömören tehát az igényeinknek és a környezet adta lehetőségeknek megfelelően alkalmazkodunk, és talán úgy, hogy még csak nem is tudatosul bennünk.

És neked mik a tapasztalataid? Oszd meg velem bátran!

*Sajnos a villamosról készített képem elveszett, ezért a fotón a kisföldalatti látható. A pozíció viszont ugyanaz, mint a 47/49-es villamosokon.

Érdekel, hogy milyen hatások érnek a tömegközlekedés során Budapesten? Kövesd a Budapestjárót a Facebookon!

Fotók: Szőnyi Judit