A budapesti tömegközlekedés során buszozni szoktam a legritkábban, és ez az a jármű, amit a legkevésbé szeretek igénybe venni, bár egészen mostanáig el sem gondolkodtam igazán azon, miért. Amikor korábban rákérdeztek, hogy mi az oka, többségében elvicceltem a választ, és azt feleltem "az elmúlt években már kibuszoztam magamat vidéken, ezentúl inkább villamosok, metrózok vagy HÉV-el járok".Valójában, nem áll messze az igazság ettől: megcsömörlöttem a buszok adta negatív komfortérzettől és utazási szokásoktól/szabályoktól, és mivel van több opció a város egyik pontjából a másikba eljutni, amik ráadásul sokkal kényelmesebbek a számomra, értelemszerűen inkább azokat választom. Na, de hogy miért is olyan negatívak a buszok számomra? Ezért*:

1. A tér "hiánya". Ha egy buszra gondolok, rögtön az jut eszembe, hogy zsúfolt (ez már önmagában véve a feszélyezettség érzését keltheti), és nem csak az emberek miatt, a járművek utasterének az elrendezése is hozzájárul ehhez: sok-sok ülés egymás hegyén hátán (habár a másik oldalról nézve ez nagyon jó, hiszen bőven van lehetőség arra, hogy leüljünk). Emiatt gyakran kényelmetlen és macerás helyet foglalni, ráadásul a táskákat és bőröndöket sem lehet igazán hová tenni, amikor leülünk.

2. A szűk folyosó az ülések között, ahol ugyan meg lehet állni és kapaszkodni, de a többi utas már csak nehezen tud elmenni mögöttünk. Ezért gyakran egymáshoz kell simulnunk, amitől ugye a legtöbben ódzkodunk. Pár hete egyébként épp ezért volt konfliktusom egy másik utassal, mert nem fért el tőlem, bár egy kicsit tágasabb térben nem lett volna probléma ebből.

3. A csuklók: világos, hogy milyen funkciót töltenek be a jármű működésében, de diszkomfort érzésem van, amikor ott kell állnom. Főképp, mert külön figyelmet kell fordítanom arra, hogyan mozog alattam a padló, ugyanakkor fokozott – kapaszkodással egyidejű – egyensúlyozást is igényel. Nem mellesleg szintén pár hete, amikor buszozásra kényszerültem Budapesten, részben a csukló mozgása miatt, részben a pár másodpercig tartó nem kapaszkodás miatt zuhantam a földre (az egyik utas véletlenül lepöccintette a fényképezőgépem lencséjének a védőjét, és mivel felvenni még az sem volt hajlandó, aki lelökte, és az sem, akinek épp a lába előtt landolt, nekem kellett).

4. Vannak járatok, amiken kötelező az első ajtón való felszállás. Természetesen értem az okát, ettől függetlenül zavar, hogy egy ajtóra korlátozódik a felszállás, főképp a lassú tempó miatt (a félreértés elkerülése végett nem a nyugdíjasokra vagy a mozgásszervi problémákkal küzdőkre gondolok), és mert sokan megállnak a jármű elejében. Az pedig különösen bosszant, amikor a buszsofőr még csak rá sem néz a bérletemre. Arra egyébként nem sikerült rájönnöm, hogy mi a pontos oka annak, hogy csak a buszokon (és annak is csak bizonyos járatain, illetve a trolikon) kérik a jegyeket, bérleteket, bár a jármű kialakításával egybekötve logikusnak tűnik: a sofőrök kabinjai csak a buszokon helyezkednek el az első ajtó mellett, a többi járművön az előtt vannak.

5. A buszon utazók szokásai közül a (szerintem) legjellegzetesebbet emelném ki, aminek szintén köze van a zsúfoltsághoz: sokan gyakran a nagy utasforgalom ellenére is a belső ülésen foglalnak helyet jelezve ezzel azt, hogy ne üljön melléjük senki. Az ülések elhelyezése, illetve a szűk tér miatt pedig nincs lehetőség arra, hogy kérés nélkül beüljünk az ablak mellett lévő helyre (bár valakinek az sem tetszik, ha megkérjük, hogy üljön beljebb/engedjen be), hacsak nem gázolunk át az adott személyen. Ennek egy másik verziója, amikor valaki a táskáját teszi a buszszékre.

6. Az előbbi példához kapcsolnám azt, hogy a jármű kialakítása révén (sokszor) csak akkor tudunk kiszállni az ablaknál ülő pozícióból, ha megkérjük a mellettünk ülőt, hogy engedjen ki, ami rendkívül körülményes tud lenni (ráadásul én személy szerint ilyenkor egy kicsit úgy érzem, mintha beszorítanának egy kis térbe). Részben, mert vannak esetek, amikor nehéz felhívni a másik személy figyelmét a leszállási szándékunkra, mert például épp zenét hallgat, pihenteti a szemét, vagy mert rengetegen vannak a járművön, és alig lehet megmozdulni.

A felsorolt tényezők miatt (amiket véleményem szerint többségében a zsúfolt térhasználat idéz elő) számomra kényelmetlen a busszal való utazás, bár úgy gondolom, hogy a lista ennyivel nem ér véget. Kihagytam például, hogy a buszokon a szűk tér (és a szellőztetés hiánya) miatt gyakran kellemetlenebb szagok terjengenek a levegőben, és sokkal melegebb is van, mint a többi járművön, de a kötött pályájuk hiánya, vagyis az autósforgalom megléte okán a buszokkal sokkal lassabbnak érzékelem a távok megtételét a többi tömegközlekedési eszközhöz képest, és így tovább. Mindezek ellenére azért hozzáteszem, hogy szerves részét képezik a fővárosi tömegközlekedésének, bár talán épp ezért lenne jó, ha olyan környezetben buszozhatnánk, amiben jobban érezhetjük magunkat.

*Szeretném kiemelni, hogy a felsorolt észrevételeket nem egy konkrét busztípus alapján írtam össze, hanem általánosan összegeztem a tapasztalataimat.

Érdekel, hogy milyen hatások érnek a tömegközlekedés során Budapesten? Kövesd a Budapestjárót a Facebookon!

Fotó: Szőnyi Judit