Az elmúlt napok felhős, többé-kevésbé csapadékos időjárása miatt a figyelmem a felszín felett közlekedő járművek megállóhelyeinek a kialakítására, a tárgyi elemek meglétére vagy épp nem meglétére terelődött. Eltűnődtem azon, vajon mitől válik egy megálló megállóvá, mik azok az elemek, amik egyértelműen a várakozási helyhez kapcsolhatók, és milyen környezeti hatások játszhatnak szerepet az elhelyezésükben.
Alapvetően úgy tűnik, hogy pofonegyszerű megválaszolni a kérdéseimet, hisz nap, mint nap részesei, aktív résztvevői vagyunk a megállóhelyek használatának, bár gyakran épp a dolgok egyszerűsége, megszokottsága miatt nem figyelünk fel a környezet kialakítására, hatásaira.
Érdekes módon, amikor egy villamos- és egy buszmegállóra gondolok, eltérő képet látok magam előtt, pedig alapvetően több hasonlóságot is felfedezhetünk közöttük: egy megállót jelölő táblát, padot/padokat, fedett váróhelyet és legalább egy kukát. Ennek ellenére, míg a villamosmegállókat egy viszonylag tágas térben képzelem el, ahol a felsorolt tárgyi elemek jelen vannak, addig a buszmegállókhoz egy keskeny sávú várakozóhelyet és csupán egy buszmegállót jelző táblát társítok.
Ekkor rögtön jött is a kérdés: miért? Mert a buszmegállókban általában nincs fedett várakozóhely, a villamosmegállókban pedig szinte mindig van? Erre vonatkozóan nincsenek adataim, az viszont tény, hogy vannak fedett buszmegállók és fedetlen villamosmegállók is.
Ezután elkezdett foglalkoztatni, vajon mi alapján dől el az, hogy hová kerüljön, vagy ne kerüljön az időjárás szélsőségeitől óvó hely. Pénz kérdése lenne? Valamiféle koncepció áll mögötte? A városképhez igazodik? Attól függ, hogy a belvárosba vagy külvárosba utazunk? Vagy valamennyi együttvéve meghatározó?
A válasz megkereséséért terepszemlére indultam, és habár tisztában vagyok azzal, hogy egy-egy jármű, és annak útvonala alapján nem vonhatunk le általános következtetéseket, kiválasztottam egy hellyel-közel ugyanazon a városrészen közlekedő buszt és villamost (133E és a 47-es), majd mindkettővel megtettem az Astoria és a Leányka utcai lakótelep megállók közötti távolságot (kattints a busz megállóhelyeiért ide, a villamos megállóhelyeiért pedig ide), közben pedig az érintett megállóhelyekre összpontosítottam.
Induláskor már egy egészen komplex, és persze teljesen megalapozatlan elméletet alakítottam ki arról, hogy a belvárosból kifelé haladva egyre csökken majd a buszok fedett megállóhelye, mondván, hogy a belvárosból valószínűleg többen akarnak a külváros felé utazni, mint a külvárosból a külváros felé, ezért úgymond kevésbé van szükség a fedett megállóhelyekre is. És ezzel fordítottan arányosan azt feltételeztem, hogy a belváros felé minden megállóban van fedett váróhely, merthogy „mindenki” a belvárosba akar menni. Persze, mondanom sem kell, hogy ez az elmélet már rögtön az utam elején a Március 15. térre érkezve megbukott, ahol történetesen nincs fedett várakozóhely. Ekkor villant be egy kihagyott, pedig teljesen egyértelmű befolyásoló tényező: a rendelkezésre álló tér adta lehetőségek, vagyis ha nincs (túl sok) hely a padok és a fedett rész elhelyezésére, akkor marad a szolid táblás verzió.
Az ezt követő két megállóban, a Budafoki úton – tehát már Budán –, csakugyan fedetlen megállóhelyekkel találkoztam, ami szintén magyarázható a rendelkezésre álló térrel, vagyis a szűk utcával és járdával. A tér nagyságának meghatározó szerepét megerősítette az, hogy a busszal továbbhaladva a már tágasabb térben hét megállóból négy fedett volt, habár kettő (Hengermalom, Építész utca) nem, holott a (látszólag) felhasználható tér nagyságából kiindulva lett volna lehetőség a kialakítására. Akkor tehát további tényezők is szerepet játszanak e kérdéskörben. De vajon mik? A válasz a fel- és leszálló utasok számában, vagyis a kisebb/nagyobb forgalomban rejlik? Talán, de ennek a megállapításához szintén adatokra lenne szükség.
A 47-es villamossal csakugyan a városból kifelé haladva valamennyi megállóhelyen volt fedett várakozóhely paddal és kukával együtt. Ebben szerepet játszhat a nagy utasforgalom, a viszonylag tágas tér, de az is, hogy (tudomásom szerint) a villamosvonal felújítására, egyúttal a megállókéra is az utóbbi években került sor.
Bármiféle tervezés vagy konkrét busz kiválasztása nélkül az is feltűnt az utam során, hogy a villamos vonala mentén a buszmegállók kialakítása nem egységesített. Az egyik megállóban van fedett várakozóhely, a következőnél nincs, az egyiknél a belváros felé és a belváros felől is van, a másik megállónál csak a belváros felé. Hogy van ez? Mégis van megkülönböztetés a villamos- és a buszmegállók, valamint azok egyes megállóhelyei között? Vajon mi alapján lesznek fedettek, vagy nem fedettek? Egyelőre nem sikerült rájönnöm a válaszra, mindenesetre a kérdés továbbra is foglalkoztat.
Érdekel, hogy milyen hatások érnek a tömegközlekedés során Budapesten? Kövesd a Budapestjárót a Facebookon!
Fotók: Szőnyi Judit
