Mielőtt bármibe is belekezdenék, lenne egy kérdésem: szerinted milyen szerepe van a villamosok lépcsőin lévő úgynevezett lépcsőválasztó csöveknek? Ha esetleg nem tudod, mire gondolok, az alábbi képen megtekintheted.

A kérdés azért merült fel bennem, mert már számtalanszor találtam magamat abban a kellemetlen sziturációban, hogy vidéki lévén vasárnap visszautaztam Budapestre, és egy hatalmas, megpakolt bőrönddel próbáltam meg felszállni a 47/49-es villamosra ezeknek a csöveknek a jelenlétében. Azonban mindig nehézkesen ment a dolog. Egyrészt, mert valóban nagy súlyt kellett felcipelnem a lépcsőn, nő lévén pedig nem vagyok egy izompacsirta típus, ráadásul a cső pontosan úgy vágja ketté a teret, hogy még véletlenül se tudd felvinni magad mellett a poggyászodat a villamosra. Tapasztalataim szerint pedig így a legkönnyebb/legegyszerűbb.

Szóval elgondolkodtam, vajon milyen funkciót töltenek be a lépcsőválasztó csövek, és rövid tanakodás után be kellett látnom, hogy amiről elsőként azt gondoltam, hogy csak hátráltató tényező lehet, arról kiderült, hogy egyéb, méghozzá meghatározó, fontos szerepet is betölt. Részben – és gondolom, ezzel nem mondok újat – az utasak egy része fel- és leszállás során ezekben és az ajtókon lévő csövekben kapaszkodik meg. Ráadásul, és számomra ez az igazán izgalmas: irányítja, tereli a tömeget, akárcsak a pásztorkutya a nyájat. Bárki megfigyelheti, amikor ilyen típusú villamossal utazik, hogy az esetek jelentős részében magától értetődő módon a tömeg kettéválik: az ajtóhoz viszonyítva a baloldalon lévők a választó bal oldali sávjában szállnak le és fel, a jobb oldalon lévők pedig értelemszerűen a jobboldaliban. A lépcsőválasztó cső mondhatni egy norma kialakulásának az eszközeként is tekinthető, hiszen szinte teljességgel ellehetetleníti – épp a már említett, számomra bosszantó térmetszésével –, hogy a két oldalán leszállók között egy harmadik, esetleg negyedik személy is befurakodjon. Ennek köszönhetően elkerülhető, hogy az ellenkező irányból jövő utasok miatt ütközésbe, lökdösődésbe vagy fellökésbe torkolljon a le- és felszállás. Ugyanakkor azt is elősegíti, hogy a villamoson lévők előbb leszálljanak, majd a már szabad helyükre felszálljanak az újabb utasok. Ezáltal mondhatni libasorban, nem őrültek módjára történik az utazóközönség cserélődése, mint ahogy az a 4-es és a 6-os villamoson is gyakran tapasztalható. Az viszont kérdés, vajon melyik formátum jelent nagyobb hatékonyságot a gyorsaság tekintetében, ahhoz viszont kétség se fér, hogy a lépcsőválasztókkal és a hozzájuk kapcsolható viselkedést irányító funkciójukkal biztonságosabbnak tűnik a közlekedés.

Érdemes tehát elgondolkodni, hogy a tömegközlekedés során jelenlévő környezeti elemek milyen funkciókat töltenek be, döbbenetes élmény rájönni, hogy például egy cső, amiről azt gondoltad, hogy csak egy cső, valójában sokkal nagyobb jelentőséggel bír – ráadásul a viselkedésedre nézve –, mint ahogy azt korábban hitted volna. Annak gondolatával pedig csakugyan hatalmas élmény játszadozni, hogy vajon ezek a tárgyak/tárgyi elemek, például egy kapaszkodásra alkalmas cső milyen formában, hogyan használható még, és vajon mi történik akkor, ha kiemeljük a jelenlegi környezetéből. A következő bejegyzésemből ezt is megtudhatod.