Múlthét csütörtökön épp a 2-es metróval tartottam a Széll Kálmán tér felé, amikor az egyik utas megállt közvetlenül mellettem, és zavartatás nélkül csattogtatni kezdte a rágóját. Néhány megálló után ez már önmagában véve elég lett volna ahhoz, hogy fortyogni kezdjek magamban, de az illető fokozta a dolgot azzal, hogy folyamatosan megérintette a kezemet kapaszkodás közben, annak ellenére, hogy egyre távolabb tettem az sajátomat az övétől. És míg kezeink szinte macska-egér játékot űztek, addig el-eljátszottam a gondolattal, vajon melyek lehetnek a legidegesítőbb szokások utazás közben, és hogy milyen összefüggésben állnak a környezettel.Első körben összegyűjtöttem, hogy általánosságban szerintem melyek lehetnek a legbosszantóbbak. Hosszú lett a lista (összesen 28-at sikerült felírnom, és talán bővíthetnénk is még), ezért kiemelném közülük azokat, amiket a legtipikusabbnak gondolok. Lássuk, melyek ezek.
Amikor...
1. ... valaki menet közben tolakodik, miközben a jármű még mozgásban van, pedig a következő megállóban te is le akarsz szállni.
2. ... felszállás során az utasok nem mennek beljebb, hogy te is felférj, helyette inkább megállnak a jármű ajtajában. És ugyanez leszállásnál: szinte meg sem mozdulnak, hogy le tudj szállni.
3. ... a felszálló utasok nem várják meg, hogy előbb leszállj.
4. ... közvetlenül melléd ül le valaki a metrón annak ellenére, hogy rengeteg szabad ülőhely van még. Vagy ha valaki indokolatlanul közel ül le melléd/áll meg melletted.
5. ... a melletted álló utas nem kapaszkodik, helyette inkább folyamatosan neked dől és/vagy lökdös.
6. ... valaki (folyamatosan) megérinti a kezedet kapaszkodás közben.
7. ... az utas nem hajlandó levenni a táskáját a hátáról, még akkor sem, amikor látja, hogy nem férsz el tőle.
8. ... valaki a járművön eszik, ráadásul valami olyat, aminek az illata bejárja az egész szerelvényt, és persze mindenki megkívánja.
9. ... valaki fülhallgatóval, vagy anélkül hallgat hangosan zenét.
10. ... a párok olyannyira átadják magukat a csókolózás pillanatának, hogy elfelejtik, nincsenek egyedül.
+1: Nem utazás közben, hanem felszállás előtt vagy leszállás után történik, de sokak számára annyira bosszantó, hogy muszáj megemlítenem: amikor valaki bal oldalon áll meg a mozgólépcsőn. (Erről egy későbbi bejegyzésem során részletesebben is írok majd.)
Úgy gondolom, hogy a felsorolt példák mind-mind arra utalnak, hogy a tömegközlekedési eszközök környezeti szempontból olyan sajátosságokkal rendelkeznek, amiktől ezek a szokások mondhatni nagyító alá kerülnek, és sokkal szembetűnőbbek, bosszantóbbak lesznek, mint egy tágabb környezetben. Néha olyan érzésem van, mintha egy kicsit keresnénk is, hogy beleköthessünk valamibe/valakibe, vagy ha nem is keressük, de látszólag érzékenyebben reagálunk bizonyos viselkedési formákra ebben a környezetben, mint ahogy azt máshol tennénk. Főképp, mert a tömegközlekedés során egy viszonylag szűk térben sokan tartózkodunk egyszerre, többségében számunkra idegen emberekkel, az egymással történő érintkezés tehát szinte elkerülhetetlen, ami eleve a feszélyezettség érzését idézheti elő. A sok inger miatt pedig könnyedén belebotlunk azokba a viselkedési formákba, amiktől olykor szinte a falra mászunk. Ezáltal a fizikai környezet (már pusztán azzal a tudattal, hogy bele fogunk lépni) nem csak a tetteinket, hanem a gondolatainkat és az érzéseinket is meghatározhatja.
Persze az eddigiekhez gyorsan hozzá is teszem, hogy a járművek kialakításán túl a különböző emberek különböző kulturális, társadalmi és pszichológiai szűrői is beleszólhatnak abba, milyen szokások mentén hajtunk végre cselekedeteket, illetve hogy hogyan értékeljük másokét. Vagyis eltérő módon fogjuk fel, és értelmezzük a fizikai környezetet, emiatt (ahogy egy korábbi bejegyzésemben is írtam) "az emberek fejében eltérő normák, elképzelések alakulhatnak ki arról, hogyan illik, vagy kellene viselkedni utazás közben."
Ami pedig a bosszantó szokásokat illeti, az eddigiek figyelembevételével azt feltételezem, hogy többségében azok a legidegesítőbbek a számunkra, amik meggátolnak, feltartanak minket abban, hogy eljussunk A pontból B-be (legyen az két megálló vagy egy jármű két különböző pontja közötti távolság megtétele), illetve amik megzavarják a nyugalmunkat, például egy-egy érintéssel, illattal, esetleg hangos zenehallgatással, beszélgetéssel vagy lökdösődéssel.
Érdekel, hogy milyen hatások érnek a tömegközlekedés során Budapesten? Kövesd a Budapestjárót a Facebookon!
Fotó: Szőnyi Judit