Az ajtónyitó gombok és a lépcsőválasztó csövek megfigyelése, illetve a gondolataimnak az összegzése során átfutott az agyamon az a kérdés, vajon a két említett környezeti elem eltérő funkcióik ellenére nincsenek-e összefüggésben egymással, és nem szolgálhatnak-e egy hasonló/azonos célt is az utasok viselkedésirányításában.

Ahogy azt már egy korábbi bejegyzésemben írtam, a lépcsőválasztó csövek véleményem szerint meghatározzák azt, hogy hogyan történik az utascsere egy-egy tömegközlekedési eszközön. A jelenlétükben az utasok a cső jobb és bal oldalán szállnak fel a járműre, a hiányuk esetén gyakran egymás hegyén-hátán. De vajon ebben az ajtónyitó gombok elhelyezésének nincs szerepe?

Az említett gombok kapcsán az előző bejegyzésemben arra a megállapításra jutottam – amellett, hogy azért nyomkodjuk őket, mert ott vannak –, hogy nem mindegy, hová helyezik őket, hiszen egyes esetekben nem vesszük észre a jelenlétüket. De talán nem csak azt határozzák meg, hogy kinyitjuk-e általuk az ajtót vagy sem, hanem azt is, hogy felszállás előtt hol állunk meg az ajtóhoz viszonyítva, majd hogyan történik meg maga a felszállás.

Hogy a végére járjak a dolognak, tartottam egy terepszemlét több villamos megfigyelésén keresztül, amely során öt villamostípus tíz különböző járatának a lépcsőválasztóira, ajtónyitóira, valamint az általuk kiváltott viselkedésre összpontosítottam. Az újabb járatokon, mint a 19-es, a 3-as vagy az 1-es és a 6-os villamos esetén azt tapasztaltam, hogy lépcsők híján nincsenek elválasztó csövek sem*, a gombokat pedig nagyjából az ajtók közepére helyezték. Ez utóbbi pedig, akárcsak a cső hiánya, azt erősítheti meg bennünk, hogy a rendelkezésre álló térnek pont a közepén szálljunk fel a járműre, legalábbis akkor, ha senki nem száll le, és nekünk kell kívülről kinyitnunk az ajtót. És persze ez a logikus, hiszen ha már közepén állunk meg, hogy megnyomjuk a gombot, ott is fogunk felszállni.
Azt pedig nem tartom véletlennek, hogy pont a 4-es és a 6-os villamosokra helyezték ki az alábbi plakátot, utalva ezzel arra, amiről már én is írtam: az utasok olykor egymásra taposnak a le-és felszállás során. És úgy tűnik, hogy a villamos kialakításának is meghatározó szerepe van ebben.Az 56-os, 49-es, a 28A-s, 37A-s és 69-es villamosok járatain van lépcső, azok közepén – leszámítva a babakocsiknak kialakított ajtót – egy elválasztó cső, a gombok pedig az ajtók jobb és/vagy bal oldalán találhatók, amik azt sugallják, hogy a felszállás két sávban, vagyis jobb és bal oldalon történjen. A megfigyelésem során pedig azt tapasztaltam, hogy az utasok ennek megfelelően cselekedtek.Összességében tehát azt gondolom, hogy a lépcső, a lépcsőválasztó cső, valamint az ajtónyitó gomb elhelyezése együttesen befolyásolja azt, hogy hogyan történik az utazóközönség cseréje egy-egy járművön. Elég csak elképzelni azt a pillanatot, amikor megáll előtted egy villamos, aminek az ajtónyitó gombja az ajtó mellett van, megnyomod a bal oldalon lévőt, majd kinyílik az ajtó, de ezúttal nincs lépcsőválasztó cső. Ennek ellenére jó eséllyel mégis a gombhoz közeli részen, tehát a bal oldalon szállsz fel. Ezt pedig ezúttal csupán egy gomb miatt tetted, amit a kialakítók az ajtó mellé helyeztek, talán anélkül, hogy tudták volna, milyen hatást érnek majd el vele.

Érdekel, hogy milyen hatások érnek a tömegközlekedés során Budapesten? Kövesd a Budapestjárót a Facebookon! 

Fotók: Szőnyi Judit

*Fontosnak tartom kiemelni, hogy a legújabb villamosjáratok esetén valószínűleg annak is szerepe van a járművek kialakításában, hogy mozgáskorlátozottak számára is elérhetővé tegyék a tömegközlekedési eszközöket.