Amikor felszállunk egy tömegközlekedési eszközre, magától értetődő, hogy az ülések azért vannak a járművön, hogy leülhess rájuk, a kapaszkodók és csövek pedig azért, hogy megkapaszkodhass bennük. De egészen biztos, hogy csak ezekre használhatók?

A környezetünkben lévő tárgyak a hétköznapi rutin által olyannyira megszokottá válnak, hogy szinte bele sem gondolunk abba, mi mindenre, hol és hogyan használhatnánk még őket, pedig egy-egy tárgy rengeteg funkciót rejthet magában.

A fizikai környezet jelentősen befolyásolhatja, hogy felismerjük-e ezeket a felhasználási módokat, hiszen sok esetben nehéz elvonatkoztatni az adott funkciótól és az adott kontextustól. A tömegközlekedési eszközök esetén pedig az is nehezíti a helyzetet, hogy míg a járművek úgynevezett folyamatos mozgásban lévő fizikai környezetek, addig a bennük elhelyezett környezeti elemek mozdíthatatlanok, vagyis nem emelhetjük ki és helyezhetjük át őket egy másik értelmezésben egy másik környezetbe. Ennek dacára én vettem a bátorságot, és kiválasztottam egyet, majd szabadjára eresztettem a fantáziámat, és megpróbáltam kitágítani a felhasználási körét. A választásom végül a vízszintesen elhelyezkedő csövekre eset, az elképzeléseim egy részét vizuálisan is dokumentáltam.

Kényelmes, lustulós utazás helyett egy kis frissítő edzés.

Szőnyegporolás, vagyis házimunka munkába menet.

Miért ne lehetne akár tárolóhely? Például ruháknak.

Vagy ételeknek.

Fényképeket is kiakaszthatunk rá. Teljes sötétség és egyéb kellékek meglétével akár a hagyományos módszerrel fotók előhívásának az eszköze is lehet.

Üzenetet hagyhatunk rajta egymásnak a hagyományos hűtős-mágneses verzió alapján.

Kifejezhetjük az érzéseinket, és emlékeket őrizhetünk általa: szerelemlakatot helyezhetünk ki rá (mivel nem volt nagyobb lakatom, sajnos csak kikötni sikerült).

18+: extrém szituációkban akár ki is kötözhetünk hozzá valakit.

Végül, hogy egy későbbi bejegyzésemre utaljak: miért ne használhatnánk ülőhelyként?

Tárgyi elemek híján sajnos nem tudtam lefotózni az összes ötletemet, de az alábbiakra csakugyan alkalmas lenne a vízszintes cső: madarak ülőhelyeként, ruhaszárítóként, függőágy és hinta tartóelemeként. Ezen kívül felakaszthatunk rá egy halat, majd kényelmesen megpucolhatjuk (egyéb állatok megtisztítására is alkalmas lehet), felhelyezhetünk rá zuhanyfüggönyt, de ki lehet kötni hozzá nagyobb állatokat, például egy lovat is.

Fontos azonban kiemelni, hogy ezeknek a funkcióknak a betöltéséhez még ennek az egyszerű csőnek is rendelkeznie bizonyos tulajdonságokkal, amiket aztán észlelhetünk. Meghatározó szerepe van például annak, hogy milyen anyagból készül, hogy mekkora a mérete, vagyis a hosszúsága és az átmérője. Ugyanakkor az is fontos szempont, hogy a cső rögzítve van-e valahová, és ha igen, akkor hová és hogyan. Ezek együttesen teszik lehetővé azt, hogy masszivitást és stabilitást biztosítson.

Egy cső –, de valójában számos egyéb tárgy is – előfordulhat különböző környezetekben, ráadásul úgy, hogy akár teljesen eltérő funkciókat tulajdoníthatunk neki az alapján, hogy milyen cselekvési formák szükségesek, elvártak és megszokottak abban az adott kontextusban. Az itt megjelenített és felsorolt felhasználási formák rendkívül szokatlanok és abszurdak lennének a tárgyalt környezetben, azt azonban beláthatjuk, hogy a tömegközlekedési eszközökön lévő csövek tulajdonságaikat tekintve megfelelnek valamennyinek.

Hamarosan egy újabb tömegközlekedési eszközöket érintő érdekességgel jelentkezem, addig is figyeljétek, hogy milyen környezet vesz körül benneteket utazás közben.

Ha tetszett a bejegyzés, akkor kövesd a Budapestjárót a Facebookon és Instagramon is.

Képek: Szőnyi Judit