A húsvét színes tojásforgatagában elgondolkodtam azon, vajon van-e, és ha igen, akkor mi a szerepe a színeknek a tömegközlekedési eszközök használata során, ugyanakkor hogy a környezet értelmezése szempontjából van-e jelentőségük. Külön választva az egyes fővárosi járműfajtákat, nem kellett sokat törnöm a fejemet azon, hogy összegezzem: szinte mindegyiknek megvan a maga színbeli egyenruhája.
Ha azt mondod, villamos, én azt mondom, sárga.
Ha azt mondod, busz, azt mondom, hogy kék.
Ha azt mondod, HÉV, én azt mondom, zöld.
Ha azt mondod, troli, azt mondom, hogy piros.
De ha azt mondod, metró, én mit mondok?
A föld alatt közlekedő járműveknek eltérő a színe, habár úgy tűnik, hogy az uniformizálás már náluk is elkezdődött, hiszen a 3-as metró felújított szerelvényei, akárcsak a 2-esé és a 4-esé, fekete-fehérek. Így már csak a régi kék szerelvények, valamint az 1-es sárga kocsijai tekinthetők kakukktojásoknak.
A metrók színe kapcsán az is nagyon érdekes, hogy nem csak a számozásuk, hanem a színük alapján is megnevezzük őket: az 1-es a (kis) sárga, a 2-es a piros, a 3-as a kék, és a 4-es… a 4-es kilóg a sorból, mert úgy tudom, hogy nem nevezik a színbeli nevén (cáfolatot szívesen fogadok).
Amikor Budapestre költöztem, azt hittem, hogy mindez a szerelvények színével függ össze, hiszen az 1-es sárga, a 3-as kék (legalábbis egyelőre), a 2-esről pedig azt gondoltam, hogy az Alstrom előtti kocsikhoz köthető a „pirosként” való emlegetése. Aztán persze ezt az elméletem gyorsan meg is buktatták. Sokan valószínűleg tudjátok, hogy valójában a térképeken az útvonalukat jelző vonalak színéből ered a nem hivatalos nevük (vagyis a 4-es a zöld lenne).
A színek ezen túl abban is meghatározhatják a mindennapjainkat, hogy még ha észrevétlenül is, de segítenek felfigyelni a tömegközlekedési eszközökre, hiszen általuk kitűnnek a környezetből (így például már messziről láthatjuk, ha közelednek), vagyis hatékonyabbá teszik a közlekedést. Ugyanakkor hozzájárulnak ahhoz, hogy azonosítani tudjuk őket – nem mintha azt feltételezném, hogy bárki is összekeverne egy villamost egy busszal –, valószínűnek tartom ugyanis, hogy amikor elképzelünk egy budapesti villamost, sárgának látjuk magunk előtt, épp azért, mert a hétköznapok során ez vált megszokottá. Ez alapján azt gondolom, hogy a korábbi tapasztalataink alapján színeket társítunk hozzájuk. És talán ez az oka annak, hogy egy pillanatra azt hittem, káprázik a szemem, amikor először láttam, hogy az alábbi képen látható jármű közlekedik a 47/49-es villamos vonalán:
Természetesen nem hittem azt a zöld szín miatt, hogy egy HÉV került a Móricz Zsigmond körtérre (és van belőle egyébként piros változat is), de egy pillanatra összezavarodtam, mert a sárga villamos helyett egy számomra színben nem odaillő tömegközlekedési eszközt véltem felfedezni, ráadásul egy olyan környezetben, ahol azt korábban még nem tapasztaltam.
Kellemes, színes, hímes tojásokban gazdag húsvéti ünnepeket kívánok mindenkinek!
Érdekel, hogy milyen hatások érnek a tömegközlekedés során Budapesten? Kövesd a Budapestjárót a Facebookon!
Fotók: Szőnyi Judit
