Néhány bejegyzéssel ezelőtt arról a jól ismert jelenetről számoltam be, amikor az utasok annak ellenére ugranak be a járművekbe, hogy az ajtók már záródnak. Ennek hatására a figyelmem még inkább ezekre a viselkedésformákra irányult, és ehhez kapcsolódóan eltűnődtem azon is, vajon a tömegközlekedési eszközök ajtajainál rendszerint középen található piros jelzőlámpák, és a hozzájuk társuló sípoló – vagy ahhoz hasonló – hangok pontosan milyen funkciót töltenek be. De mielőtt részletesebben kitérnék a szerepkörükre, kérlek, gondolkodj el te is egy pillanatra, és fogalmazd meg magadban a következő kérdésre a választ: milyen funkciót tölt be a fény- és hangjelzés a járműveken?Első gondolatra én azt feltételeztem, hogy az utazóközönség cseréjét szabályozzák, méghozzá oly módon, hogy felszólítanak a le- és felszállás befejezésére. Ezt az elképzelést az is alátámasztja, hogy az ajtók tényleges záródása előtt bizonyos járműveken a következő szöveg is elhangzik: "kérjük, fejezzék be a felszállást", majd kis szünet után a ” kérem vigyázzanak, az ajtók záródnak”. (A metrók esetében többségében csak az utóbbiak hallhatók, a villamosokon gyakran egyik sem.)

De ha elképzeled a jelenetet, te hogyan cselekszel? Hogyan hatnak rád az említett környezeti sajátosságok?

Az elmúlt napok utazásai során saját magamon azt tapasztaltam, hogy épp az ellenkezőjét váltották ki belőlem ahhoz képest, amilyen rendeltetést vélhetően eredetileg szántak nekik. Vagyis a "már ne szállj be" felszólítása helyett inkább felhívták a figyelmemet arra, hogy siessek, ha nem szeretnék ottmaradni.

Amikor egyesek a már ténylegesen záródó ajtók között próbálkoznak meg a járműbe jutással, az már egy ennél extrémebb verzió. Azonban e látszólag őrültségnek érzékelt tett mögött – hiszen lássuk be, akár meg is sérülhetnénk vagy másban is kárt tehetnénk ennek következtében – szintén ott bujkálhat a környezet befolyásoló ereje. 

A nyitott ajtónak az észlelése arra a tettre ösztönözhet, hogy lépjünk be egy másik térbe, feltéve, hogy ezzel van valamilyen célunk. Ez esetben pedig van, magától értetődő módon az utazás, vagyis ha a megállóhelyen épp van egy jármű, és nyitva vannak az ajtajai, az utas fel fog rá szállni.

Az ajtók csukódása pedig részben ehhez hasonlítható, hiszen míg a ténylegesen bezárultak esetén már nincs mód a bejutásra – bár vannak esetek, amikor egyesek még ilyenkor is sem rökönyödnek meg, és továbbpróbálkoznak, ahogy a gombok nyomkodása témájú bejegyzésemben is írtam – addig az előbbinél még van, hiszen ez nem egy állapot, hanem egy folyamat. Vagyis egészen addig, ameddig ténylegesen be nem záródnak az ajtók, van esély a felszállásra. És mit tesznek a bátrak (bár talán jobb lenne, ha ez esetben azt a szót használnám, hogy a vakmerőek) ilyen helyzetben? A veszély ellenére élnek a lehetőséggel, és tesznek egy próbát, hátha!

Érdekel, hogy milyen hatások érnek a tömegközlekedés során Budapesten? Kövesd a Budapestjárót a Facebookon!

Fotó: Szőnyi Judit